Látsz?

Az embernek az Úr Isten több érzékszervet is ajándékba adott, hogy a körülötte lévő eseményekre reagálni tudjon. Adott fület. Milyen jó hogy hallunk vele: mások gondolatai, érzései szívünkig tudnak így jutni. De van, amikor ez a fül szelektíven hall: csak azt hallja meg, amit meg akar hallani. Az a baj velünk emberekkel, hogy sokszor bele esünk abba a hibába, hogy a mondatok, kijelentések első részét halljuk meg csak és a többire nem figyelünk oda. Milyen szomorú lenne reánk nézve, ha Jézus is így hallgatná meg imáinkat: részlegesen, nem teljesen.

Aztán ott van a száj! Egy gyermekének azt mondja: „Vigyázz kicsi száj mit beszélsz!” (Ebben az énekben a fülről így is éneklünk: „Vigyázz kicsi fül, mit fülelsz!”) Igen! – a szó nagy fegyver tud lenni. Lehet vele az elesetett bátorítani, bíztatni, a gyászolót vigasztalni, a tanácstalannak bölcsességet szólni. Idilli állapot lenne az, ha a szájunkkal ilyen Istennek tetsző kijelentéseket mondanánk csak. De sajnos nem így van. A szóval lehet sebezni, kiábrándítani, az emberekben lévő tenni akarást ki lehet oltani. Nemcsak gyerekeinknek tanítjuk, hanem mindenkinek Istenünk szavát, mely így szól: nem az fertőzi meg az embert, ami a száján belé megy, mert az az árnyékszékbe kerül, hanem az teszi tisztátalanná, ami a szívéből a száján keresztül jön ki belőle.

De adott Isten szemet is! Mire jó a szem? Buta kérdés tudom…hát, hogy lássunk! Lássuk a teremtett világ csodáját. Az embereket, és azok örömeit, és bánatait, istennek csodáját és gondviselését az életünkben. A szem a látásra jó. De a szem a „meglátásra” is jó. Jó a szem arra, hogy észrevegyem, mit kell tenni. Észrevenni, ha baj van a családban, a gyülekezetben. Észrevenni mi a teendő. Ne más lásson a szemeddel testvérem, hanem te. Te vedd észre, mit kell helyrehozni az életedben, a szeretteiddel való meghitt kapcsolatod, hol romlott el? Te vedd észre, de azt is, – Isten segítségével – hogy mit kell tenni. Vedd észre, mit kell tenni a közösségért, melynek te is tagja vagy. Isten adott látást gyülekezetünk presbiterjeinek is. Meglátták, hogy az Úr hajléka körüli környezett nem szép a szemnek. Így cselekedtek. Hogy mit is? A képek elárulják.

Amikor Isten azt látja, hogy a nekünk adott ajándékait arra használjuk fel, hogy az Ő dicsősége és nagysága terjedjen közöttünk, akkor boldog Urunk van. De ez a boldogság ott van a mi szívünkben is, amikor nem a lelkipásztor lát, a más szeme helyett. Áldott legyen ezért Urunk háromszor szent neve.

Itt mondunk köszönetet Vincze Sándor atyánkfiának, aki szintén látta, hogy munkagépeinek a segítségével örömet tud szerezni mindannyiunk számára. Isten áldja őt is, de a gépkezelőket is, és nem utolsó sorban a látó presbiter testvéreinket. SDG

Köszönjük a képeket Szabó István presbiternek és Hajdu Árpád gondnoknak.